Nem mondhatnám, hogy egyenes út vezetett a jógához és azt sem, hogy a terveim között szerepelt egyáltalán. Sőt igazából 30 éves koromig a képem – nyílván a sztereotípiáktól – az volt, hogy lányok hajlonganak egy rózsaszín vattacukor felhőn és mindig boldog az életük.

Eléggé önromboló életstílust folytattam külföldi éveim során és érdekes mód miután Amsterdamba költöztem ezt ott hagytam abba. Elkezdtem edzeni egy könyv alapján, ez a Fegyencedzés volt. Egyébként mindig is sportoltam valamit, az intenzivitás volt hullámzó, volt kosárlabda a konditermi edzése át sok minden, még boxoltam is egy pár évig.

Mégis a saját testsúlyos edzés volt, ami változást hozott az életembe, de ettől még nem zárkózok el más elől, sőt, azt mondom minél változatosabban szükséges mozognunk.

A fegyencedzésben is az egyszerűségen és a lassú kontrollált kivitelezésen van a hangsúly, fogytam 40 kg-t és elkezdtem érezni testi és mentális hatásait is néhány gyakorlatnak, főleg amik kitartott statikus pózok voltak. (híd, fejenállás, varjú póz) Itt már nagy hangsúly volt a légzésen is.
Egyszer egy Olasz barátomnál nyaraltam és lementünk a tengerpartra, fejenálltunk és bohóckodtunk. Ott kérdezték meg mióta jógázok, merthogy ezek jóga pózok…… csak pislogtam. Aztán fordult velem a világ és hosszú oldalakat tudnék írni róla, mi hogyan alakult, a lényeg, hogy hazaköltöztem és pár év budapesti jóga és saját testsúlyos edzés oktatás után találkoztam társammal Beával és egyből bele is vágtunk a vidéki életbe. 😊 Már külön külön is ezt terveztük, igaz egyikünk sem Zala megyében, ahol még csak nem is jártunk előtte… de elsőre magával ragadott minket, szerintem indokolni sem kell, hogy miért. Továbbra sem ülök a rózsaszín felhőn, tudom, hogy sokan így képviselik a jógát, de az Élet működése nem ilyen. A fájdalom elkerülhetetlen, hisz emberek vagyunk, szembenézni tudunk vele és megerősödni a középpontunkat, hogy ne legyen belőle szenvedés.  A jóga egy igazi tudomány, egy eszköztár a magunkhoz vezető önismereti úthoz, a barlanghoz, ami bizony egyre mélyebb.
Nem mellékes, hogy közel 20 éve kezdődő derékproblémámat is csak a jógával tudom karbantartani. 
2021-ben bejött az életembe a handpan, még csupán ismerkedős fázisban vagyunk, amikor időm engedi gyakorlok rajta, visz magával. 
Különböző táborokban, jógaórákon és relaxációs eseményeken szoktam játszani rajta és törekszem a hangszerből előhívni varázslatos hangerápiás hatását is. 

Közelebb a természethez és az egyszerűbb életformához szívesen látjuk leendő vendégeinket otthonunkban és jurtaszállásunkon és udvarunkon. Na és hogy miért Békés Harcos Udvar?
Békés Harcosok vagyunk, lépkedünk lassan előre, békésen az ellenállással szemben, harcolunk, viszont sosem valami ellen, hanem valami mellett. A mai világban mindkét minőséggel fontos operálni, előbbivel, hogy egy békésebb világot teremtsünk a körülöttünk lévőkkel együttműködve, viszont a harcos minőség is egyre inkább fontosabb, ha azt nem erősítjük a mai világ elnyomja a „békést”
Építünk, segítünk egymásnak, ez a közösség, a közös ég.